Mózes 3. könyve (Leviticus) - dr. Ősz-Farkas Ernő
A régi időkben gyakran nevezték ezt a könyvet a „papok szabályainak” vagy az „áldozati törvények” könyvének. Amikor a fordítók a Bibliát héberről görögbe ültették át, Levitikon-nak, vagy Leviticusnak nevezték el, mert benne ismételten a papságról van szó, amely kizárólag a léviták törzséhez tartoztak.
IDŐSZAK
A kivonulási év 2 évében, ápr 1-máj 20 közötti 50 napnyi időszakot ölel fel, amikor felállították a szent sátrat, illetve amíg elhagyták a Sínai pusztát (Ex. 40,1-17; Num.10,11)
SZERZŐ
Az ősgyülekezet Mózest tekinti szerzőnek.
SZERKEZETE
A vázlat szerint.
I. A szentség – Isten kívánalma
1. Áldozati törvények
2. A papság törvénye
3. Tisztasági törvények
4. Az engesztelés törvénye
II. A megszentelődés – az ember válasza
A nép megszentelése
A papság megszentelése
Az istentiszteletek, ünnepek megszentelése
Kánaán megszentelése
Odaszentelés és fogadalom
Papok – léviták: kulcsszereplők. Jelentése: aki őrzi a Tórát (tanács). A lévita tanácsot adott, elmondta hogyan kell élni.
Kulcsszó: szentség. Szent - ami Istenhez tartozik. A Leviticus meghúzza a határvonalakat. Mi tartozik a mi világunkhoz és mi az, ami felett Isten rendelkezik. A mai világ nem ismer határokat, de kiderült, hogy nem lehet büntetlenül átlépni Isten területére.
Szentségi körök az Ószövetségben
SZENT (KADOS)
Istenhez tartozó, elkülönített; az ember számára érinthetetlen terület. III.Móz.27,21
Ide tartozott: hadizsákmány, egészen égőáldozat, Tízparancsolat rendelkezései (szombat, stb).
Aki belépett erre a területre (hozzányúlt ahhoz, ami az Úré, vagy az ide tartozó parancsolatokat áthágta halálbüntetést kapott. Nem térhetett többé vissza a szentségi körbe.
KÖZÖNSÉGES
(HOL)
A kultikus törvények áthágásával vagy betegségek esetén kerültek ebbe a körbe. Pl. halott érintése, poklosság, menstruáció stb. Kultikus tisztátalanságot okozott, ami visszafordítható volt. Tisztulási folyamat és áldozat révén visszakerülhetett a „tiszta” körbe. Amikor valaki a közönséges körbe került, kirekesztették a táboron kívülre, távol került a közösségtől és a szentélytől.
TISZTA
(TAHOR)
A kívánatos állapot kifejezője. Tiszta embernek minősült az a személy, aki engedelmeske-dett, békességben volt Istennel és az emberekkel. A közösségben (táboron belül) élt, a szentély közelségét élvezhette, áldozatot vitt. Más kifejezéssel ez volt a „salom” állapot, az egészség, lelki és fizikai egyensúly állapota.
TISZTÁTALAN
(TÁMÉ)
V.Móz.7,26
Átkozottnak vagy utálatosnak nevezi az ige azt aki ebbe a körbe került. A tisztátalan állatok húsának fogyasztása okozta ezt a tisztátalanságot, ami visszafordíthatatlan állapotot idézett elő. Ebből a helyzetből nem lehetett visszakerülni a „tiszta” körbe, ellentétben a „közönséges” állapottal, ahonnan volt visszatérés. III.Mózes 11 fejezet sorolja fel a tisztátalan állatokat.
