Bibliai Szabadegyetem
Mózes ötödik könyve (Deuteronomium) - Fekete István
Név: A rabbik „Misné”-nek nevezték el ezt a könyvet, ami Törvényismétlést jelent. Görög fordításban: Deuteronomion, latinul Deuteronomium = A második törvény.
Helyszín: Moáb síksága – Jerikóval szemben, a Jordán keleti oldalán.
Időpont: a pusztai vándorlás (40 év 11 hónap) utolsó évének 11. hó első napján kezdődik (5Móz 1:3) – a Mózes feletti gyász 30. napjával végződik (40 év 12 hó – 5Móz 31:2, 34:7).
Szerző: Mózes; az utolsó részt Józsué csatolhatta hozzá. Az Újszövetség 90-szer idéz ebből a könyvből – Mózesnek tulajdonítja. Nincs ok megkérdőjelezni.
A könyv fontossága:
Halljad felszólítás – gyakran említi, pl. 5Móz 6:4 – Halld Izrael: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
Tartalma:
Három nagy egység:
1. Mit tett Isten? Visszatekintés a 40 évre (1-4. fejezet)
2. Mit vár el Isten Izraeltől? A törvény áttekintése, ismétlése (Tízparancsolat, Áldozati törvények, Polgári törvények, Szociális törvények). (4-27. fejezet)
3. Mit fog Isten cselekedni Izraelért? A szövetség ratifikálása; áldások-átkok ismertetése (27-34. fejezet)
Befejező rész: leírja Mózes halálát, Józsué átveszi a vezetést.
Jellegét tekintve az 1. rész történelmi, a 2. jogi, a 3. prófétai irat.
Az egész könyv kulcsszava a SZÖVETSÉG. Minden szerződés a két fél viszonyának történetével kezdődik. A hettita király pl. jóságára emlékezteti vazallusát, amikor engedi, hogy lázadása ellenére megmaradjon csatlós országa élén. Isten is hasonló módon emlékezteti Izraelt az ő kegyelmére.
a/ Nyelvezet. Minden szerződésnek az volt a célja, hogy biztosítsa a hűbéres teljes lojalitását a másik féllel szemben.
b/ Forma. A hettiták klasszikusnak tekintett szerződései az alábbi pontokból álltak:
Előszó – megnevezte a szerződés szerzőjét
Történelmi bevezető – elmondja, hogy a felek milyen viszonyban voltak egymással a szerződés előtti időszakban
Feltételek – a felek kölcsönös kötelességeit határozták meg
Istenek nevei – akiket a szerződéskötés tanúinak tekintettek
Átkok és áldások – amelyek a szövetséget megszegő vazallust fenyegették, de ugyanakkor jólétet ígértek, ha hűséges marad
A bibliai írók jól ismerték e szerződéskötések módját és jellegzetességeit. Ezek a jellegzetességek ismerhetők fel Mózes 5. könyvében is.
1. Történelmi bevezetővel kezdődik, amelyben Mózes az Egyiptomból való kivonulás 40 esztendejének eseményeit foglalja össze.
2. A könyv második része a szövetségkötés feltételeivel foglalkozik. Minden ókori szerződésben jelen volt ez az elem. Ennek a szakasznak a kulcsgondolata: szeresd az Urat a te Istenedet teljes erődből – ezt a mondatot ismétli meg Jézus, amikor azt kérdezik tőle, hogy melyik a legnagyobb parancsolat a Tórában.
Először a Tízparancsolat ismétlése. Jól megkülönböztetett rangja van az erkölcsi törvénynek a többihez képest. Ez volt az egyetlen, amit közvetlenül Istentől hallottak; csak a Tízparancsolatot írta Isten a saját ujjával, éspedig kőtáblákra; a többit Mózes írta fel tekercsre. A Tízparancsolat a frigyládába került, a többi a frigyláda mellé. A tekercsen lévő törvények többségében áldozati törvények voltak; ezek Jézusra mutattak előre. Benne teljesedtek, ezért az Újszövetségben már nem volt jelentőségük. A Tízparancsolat örök egyetemes erkölcsi törvényeket sorakoztat fel, amelyek máig kifejezik az ember gyakorlati válaszát Isten szeretetére.
A Tízparancsolat ismétlése után Mózes újra megfogalmazza az áldozatok törvényét, a polgári élet törvényeit, a szociális törvényeket. Néhány ezek közül furcsának hat, amennyiben a mai viszonyok között alkalmaznánk őket. Helyenként túl szigorúaknak tűnnek.
A kultikus törvények közé tartoztak az ünnepek is. Három fő ünnepkör volt:
Tavaszi. A polgári év kezdete (Niszán hónap – mai március-április: holdhónapokban számoltak, 29,5 napból állt. Minden harmadik évben szökőév volt. Újholddal kezdődött a hónap – ez is mindig ünnep volt). Ez volt a Páska ünnepe: az Egyiptomból való szabadulás ünnepe. Része vagy folytatása volt a kovásztalan kenyerek ünnepe és az első zsenge ünnepe, amikor az első búzakévét bemutatták az évben. Újszövetségi beteljesedésük: a páska a megváltás ünnepe (húsvét); a kovásztalan kenyerek ünnepe – az Úrvacsora (kovász nélküli kenyér és erjedetlen bor jelképezi Krisztus bűntelen életét); az első zsenge pedig a feltámadásban teljesedett. Ez a bőséges aratásra mutatott előre – Krisztus feltámadása pedig előremutat az igazak feltámadására.
Nyári. Sziván hónapban (máj-jún) volt a Pünkösdi ünnepkör, aminek része volt a hetek ünnepe. Az aratás ünnepe volt. Újszövetségi beteljesedése – a Szentlélek kitöltése, ami megsokszorozta Krisztus áldozatának termését: az evangélium nagy méretekben terjedni kezdett.
Őszi ünnepek. Tisri hónap (szept-okt). Kürtzengéssel kezdődött, a nagy engesztelési nappal folytatódott és a sátoros ünneppel végződött (a szüret ünnepe – levelekből készült sátrakban ünnepeltek – ez volt a vallásos év fordulója). Teljesedése folyamatban van. Kürtzengés – nagy ébredés Jézus eljövetele előtt. Engesztelés ünnepe – utolsó ítélet; Sátoros ünnep – a befejezés ünnepe; Jel könyve a Bárány menyegzőjének nevezi – Isten országában az üdvözültekkel. Az egész üdvtörténet összefoglalója volt.
Ezenkívül minden 7-ik nap a teremtésre és a megváltásra (újjáteremtésre) emlékeztetett; minden 7-ik év az elengedés éve volt; minden 7x7. év a jubileumi év.
3. A könyv harmadik része – mint minden ókori szerződés – áldást és jólétet ígér a hűségeseknek és átkot a hűtleneknek. Mit fog tenni Isten a népért – ez a fő motívum. Az emberi szövetségekben inkább az átkokat hangsúlyozták, míg ebben a szövetségben ugyanolyan súllyal az áldások is megtalálhatók.
Másként szólt Isten a Sínairól és másként a Kálváriáról. Miért? A nép miatt. Isten kész volt kockáztatni, hogy félreértik, hogy félelemből hallgatnak rá. De abban a helyzetben a megmaradásuk volt a lényeg. Még mindig jobb félelemből engedelmeskedni, mint sehogy. Amikor Isten büntetésről, átokról beszél, a bűn következményeit sorolja fel. Hatásosabb volt úgy elmondani, hogy mindez az ő büntetése. Az ókori ember hitt abban, hogy az istenek büntetnek. Az Egyiptomból szabadult nép is ezen a szinten van. Nem hisz ugyan a bálványokban, de Istent az ott tanult tulajdonságokkal ruházza fel. Isten nem tiltakozik, ott éri el az embert ahol van. Mert nem az volt a legfontosabb, hogy milyen az istenképük, hanem az, hogy megmaradjanak. Ez pedig csak engedelmesség által volt lehetséges (7,9-10). A kereszt fényében kell értelmeznünk ezeket a kijelentéseket. Ott mutatta meg Isten az ő arcát úgy, ahogy van a valóságban: meghal azokért, akik lázadnak ellene. Keresztre feszítik, kínozzák – büntetés és átok helyett imádkozik értük. Szánja őket – még itt is és most is megmenteni akarja őket. Ez az Isten. Késedelmes a haragra és nagy irgalmú. Ezt Mózes megértette, de csak ő.
